Rhapsody of Fire
A Rhapsody of Fire egy olasz szimfonikus power metal zenekar. Először Thundercross volt a neve, amit még az első lemez kiadása előtt Rhapsodyra változtattak. Egészen 2006-ig ezt a nevet használták, ám szerzői jogi problémák miatt újra meg kellett változtatniuk, és Alex Staropoli billentyűs javaslatára lett Rhapsody of Fire.
A zenekar mindig is két alapítójának, Luca Turillinek és Alex Staropolinak köszönhette hangzását, ami így olyan epikus szimfonikus power metal zene, ami ötvözi a klasszikus zenét és a barokk zenét a heavy metallal. Főleg az utóbbi albumokon érződik erősen a filmzenei megszólalás, így "Hollywood metal" és "filmzene metal" stílussal jellemzik őket.
A szólógitáros Luca Turilli szólókarriert is csinált, 3 albuma jelent már meg saját külön zenekarával, melynek stílusa sokban hasonlít a Rhapsody of Fire-ére, valamint egy másik, a Luca Turilli's Dreamquest-nek nevezett zenekarával.
Tagok:
Jelenlegi tagok
- Fabio Lione – ének
- Luca Turilli – gitár
- Alex Staropoli – szintetizátor
- Patrice Guers – basszusgitár
- Alex Holzwarth – dob
Korábbi tagok
- Cristiano Adacher – ének
- Andrea Furlan – basszusgitár
- Alessandro Lotta – basszusgitár
- Daniele Carbonera – dob
Vendégek
- Dominique Leurquin – ritmus gitár
- Sir Jay Lansford – narrátor, 1997-2002
- Christopher Lee – narrátor, ének, 2004, 2007
- 'Thunderforce' – dob, 2000-2002
- Sascha Paeth – basszus a Legendary Tales-en és a Power of the Dragonflame-en
- Robert Hunecke Rizzo – basszus a Legendary Tales-en
Albumaik:
Thundercross néven:
Land of Immortals (1994) – demo
Rhapsody néven:
Eternal Glory (1995) – demo
Legendary Tales (1997)
Symphony of Enchanted Lands (1998)
Dawn of Victory (2000)
Rain of a Thousand Flames (2001)
Power of the Dragonflame (2002)
Tales from the Emerald Sword Saga (2004) – válogatás
The Dark Secret (2004) – EP
Symphony of Enchanted Lands II: The Dark Secret (2004)
Live in Canada 2005: The Dark Secret (2006) – koncert
Rhapsody of Fire néven:
Triumph or Agony (2006)
Visions from the Enchanted Lands (2007) – DVD
The Frozen Tears of Angels (2010)
From Chaos to Enternity(2011)
Nightwish
Az együttes zenei stílusa, megítélése
Tarja Turunen kiléptetése előtt éppen az ő operaénekesi hangja miatt nevezték őket az operametal legnagyobb képviselőjének. Szimfonikus metalnak is mondják, de ez is megingott mára, hiszen Tarja már nincs az együttesben, viszont az 51 tagú brit szimfonikus zenekar megmaradt az új albumon is, sőt az új album kétlemezes kiadásán az egyik lemez a számok instrumentális (ének nélküli) változatait tartalmazza. Szinte teljesen leváltotta a szintetizátor hangzást, ami a banda kezdeti időszakára oly jellemző volt.
Az új énekesnő, Anette Olzon inkább nép- és popzenei hangzású énekhanggal rendelkezik. Sikerük és elismertségük viszont Tarjával is és Anette-tel is töretlen és óriási világszerte, és koncertturnéjuk során az új énekesnő egyre több ellenzőt és kételkedőt győz meg. Annak ellenére, hogy a legújabb albumon, a Dark Passion Playen Anette kiválóan teljesített, vannak még, akik a Nightwish-t csak Tarja idején tekintették Nightwishnek.
Az együttes története
Megalakulás
A Nightwish hivatalosan a finnországi Kitee-ben alakult 1996 júliusában, egy estén, amikor is Tuomas a barátaival a tábortűz körül ült. Stúdióba vonultak, és felvették az első három dalt 1996 októbere és decembere között. Ebben az időben háromfős volt az együttes: Tuomas Holopainen, Tarja Turunen, a kiváló opera-énekesnő és Erno „Emppu” Vuorinen, a gitáros.
A legelső demójuk címadó dala lett végül az együttes neve. Ezen a demón három szám volt, a "Nightwish", a "The Forever Moments" és az "Etiäinen".
Kezdeti évek, Angels Fall First
Dob nélkül nincs metalzenekar. 1997 elején kezdtek dobos után nézni. Így került képbe Emppu ismerőse, Jukka Nevalainen, aki azonnal csatlakozott is a Nightwishhez. Az akusztikus gitárt rövid időn belül felváltotta az elektromos. Ez év áprilisában és augusztusában stúdióba vonultak. Áprilisban hét, Augusztusban négy új dalt vettek fel. Ezek megtalálhatók az Angels Fall First korlátozott példányszámú kiadásában.
Májusban két albumra szóló szerződést írtak alá a finn Spinefarm Records kiadóval. Az Angels Fall First novemberben jelent meg, és 31. lett a finn lemezlistán. Kicsivel korábbanThe Carpenter című kislemezük 8. lett. Az Angels Fall First kritikai fogadtatása vegyes volt. Az Allmusic 2 csillagot adott rá a maximális 5-ből[1] és más források, mint The Metal Observer megállapították, hogy a Nightwish debütáló albuma elhalványul a későbbi munkáik mellett.[2] Ennek ellenére az Encyclopaedia Metallumon a hallgatók átlagosan 91%-ra értékelték.[3] Első hivatalos fellépésük 1997. december 31-én Kitee-ben volt.
Basszusgitárossal a fedélzeten, Oceanborn, Wishmaster
1998-ban Tuomas barátja a basszusgitáros Sami Vänskä is tag lett. Ebben az évben adták ki a második albumukat, az Oceanbornt. Ez kicsit keményebb lett az előzőnél, a basszusgitár megjelenése miatt. Ez az album az 5. helyezést érte el a finn albumlistán. Az albumhoz kapcsolódó kislemez, a Sacrament of Wilderness egyenesen az első helyre került, amit senki sem várt azelőtt.
1999-ben vették fel Sleeping Sun (Four Ballads of the Eclipse) című kislemezüket, a németországinapfogyatkozás alkalmából. 15 000 példányt adtak el az első hónapban egyedül Németországban. Augusztusban az Oceanborn aranyalbummá lett.
2000-ben a Nightwish részt vett az Eurovíziós Dalfesztivál finn selejtezőjén a „Sleepwalker” című számmal. Harmadikok lettek, de megnyerték a közönségszavazást. Májusban adták ki a Wishmastert. Ez azonnal első lett a finn listákon és ott is maradt három hétig, ezalatt aranyalbummá vált. A Wishmaster lett a hónap lemeze a német Rock Hard Magazine-nál, annak ellenére, hogy ekkor jelentek meg a rég várt Iron Maiden és Bon Jovi lemezek.
Az új évezredben, Over The Hills And Far Away, Century Child
2001-ben a Nightwish felvette az Over the Hills and Far Away EP-t. From Wishes to Eternity címmel koncertfelvételeket adtak ki videokazettán, DVD-n és CD-n. Rövidesen Sami Vänskä személyes okok miatt elhagyta az együttest és szintén Tuomas egyik jó barátja Marco Hietala lépett a helyére aki otthagyta a Sinergy-t a Nightwish-ért, de jelenleg a Tarot-ban is játszik. Marcoval nem csak egy basszusgitárost nyertek hanem egy kiváló énekest is, aki egy új színt festett az együttes palettájára, a duetteket.
2002-ben kiadták a Century Child albumot, valamint az Ever Dream és a Bless the Child kislemezeket. Az előző albumoktól a legfőbb eltérést a több dalnál megszólaló élő nagyzenekar adja, ami a hangzást a klasszikus zenére emlékeztetővé varázsolja, illetve Marco erős reszelős hangja amely főleg a Phantom Of The Opera-ban jelenik meg. A Bless the Child és az End of All Hope dalokhoz videót is készítettek. Century Child két óra alatt vált arany és két hét alatt platinalemezzé. A finn listákon új rekordot állított fel: sosem volt ekkora különbség az első és a második között.
2003-ban a Nightwish kiadja a második DVD-t, End of Innocence címmel. Tarja 2003 nyarán megházasodott, férje az argentin üzletember Marcelo Cabuli lett. Ezzel párhuzamosan elindultak a pletykák a csapat feloszlásáról. Ezek a pletykák később hamisnak bizonyultak.
Nagy áttörés a Once lemezzel
A Once című nagylemezük 2004. június 7-én jelent meg. Az album 11 számából kilencben közreműködik a London Session Orchestra, amely többek között a A Gyűrűk Ura filmváltozatának zenéjét is játszotta. Ez a második albumuk, amin egy teljesen finn nyelven énekelt dal is helyet kap (Kuolema Tekee Taiteilijan). Háromszoros platinalemez lett Finnországban, platina Németországban, arany Svédországban és első helyezett a görög, német, magyar és norvég albumlistákon. Az együttes fellépett a 2005-ös atlétikai világbajnokság megnyitóján Helsinkiben, ami jelzi elismertségüket.
2005 szeptemberében kiadtak egy válogatásalbumot Highest Hopes címmel, amelyen a legsikeresebb dalaik szerepelnek. A lemezen szerepel a Sleeping Sun felújított változata, amelyhez új videoklipet is forgattak.
Tarja Turunen kilép
2005. október 21-én Once album másfél éves turnéjának utolsó koncertje után, melyen felvették az End of an Era DVD-jüket, az együttes többi négy tagja nyílt levélben [4] kérte fel Tarja Turunent, az énekesnőt, hogy lépjen ki az együttesből. Az indoklás szerint a férje és a pénz megváltoztatta, már nem illik a csapat beállítottságához, túl anyagiassá vált. Az énekesnő egy másik nyílt levélben válaszolt, amit saját honlapján jelentetett meg.[5] Az énekesnő nélküli együttes 2006. szeptember 15-én elkezdte hatodik stúdióalbumuk felvételét.
Az új énekesnő: Anette Olzon, Dark Passion Play
Szeptember 26-án megjelent a hatodik stúdiólemezük, Dark Passion Play címmel.[6] A Kerrang! magazin a maximális 5 pontra értékelte (klasszikus). Ezen a korongon a basszusgitáros - Marco Hietala sokkal nagyobb énekesi szerephez jut, mint korábban. Az albumhoz kapcsolódóan három kislemezt adtak ki, az „Eva”-t és az „Amaranth”-ot, és az „Erämaan Viimeinen"-t (a Last of the Wilds című dal finn változata, amelyet Indica énekese, Jonsu ad elő).
Az új énekesnő és a Nightwish első közös hivatalos koncertje a 2007. október 6-i Tel-Aviv-i fellépés volt. Lemez- és énekesnő-bemutató turnéjuk 2008. március 5-én volt Budapesten óriási sikerrel, ráadásul a Last Of The Wilds című számot a turné során először itt adták elő. Az eredeti helyszín a Petőfi Csarnok lett volna, de már elővételben elkeltek a jegyek, és így nagyobb helyszínre költözött a koncert, nevezetesen a Jég- és Rendezvénycentrumba.Más indoklások szerint azért változott a koncert helyszíne, mert Magyarországra is el akarták hozni, a Nyugat-Európában mindenhol nagy népszerűségnek örvendő, az End Of An Erán is eljátszott pirotechnikát. Bár ez a fajta látványterv eltért az End Of An Eráétól, az új számok miatt.
2008-ban kiadták a "Bye Bye Beautiful" és az "Islander" kislemezeket, amelyekhez videoklipet is készítettek.
Felállás
| Tuomas Holopainen | Emppu Vuorinen | Marco Hietala | Jukka Nevalainen | |||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
 |
 |
 |
 |
||||||||||||||||||||||||
Régebbi tagok
- Tarja Turunen – ének (1996 – 2005)
- Sami Vänskä – basszusgitár (1998 – 2001)
Vendég zenészek
- Tony Kakko (Sonata Arctica) – Angels Fall First és Over the Hills and Far Away
- Tapio Wilska (Finntroll) – Oceanborn és Over the Hills and Far Away
- Ike Vil (Babylon Whores) – Wishmaster
- John Two-Hawks – Once
- Troy Donockley - Dark Passion Play
Albumok
| Borító | Album neve | Kiadás időpontja | Kiadó(k) neve(i) | Hossz |
|---|---|---|---|---|
| Angels Fall First | 1997 | Century Media, Spinefarm | 57:25 | |
| Oceanborn | 1998 | Century Media, Drakkar, Spinefarm | 53:11 | |
| Wishmaster | 2000 | Century Media, Drakkar, Spinefarm | 56:11 | |
| Century Child | 2002 | Century Media, Spinefarm | 50:11 | |
| Once | 2004 | Nuclear Blast, Roadrunner, Spinefarm | 1:00:07 | |
| Dark Passion Play | 2007 | Spinefarm, Nuclear Blast, Roadrunner | 1:15:46 |
Kislemezek
Válogatás albumok
- Wishmastour (2000)
- Tales from the Elvenpath (2004)
- Bestwishes (2005)
- Highest Hopes (2005)
DVD-k
- From Wishes to Eternity (2001)
- End of Innocence (2003)
- End of an Era (2006)
- Dark Passion Play (Bonus DVD) (2008)
- Made In Hong-Kong (and in various other places) (CD+DVD) (2009)
Magyarországi fellépéseik
- 2000. E-Klub, Budapest
- 2001. Sziget Fesztivál, Metal Hammer sátor, Budapest
- 2002. Sziget Fesztivál, Nagyszínpad, Budapest
- 2003. június 5. Summer Rocks Fesztivál, Petőfi Csarnok, Budapest
- 2004. október 26. Petőfi Csarnok, Budapest
- 2005. május 26. Petőfi Csarnok (szabadtér), Budapest
- 2008. március 5. Budapesti Jég és Rendezvény Centrum, Budapest
- 2009. április 4. Főnix Csarnok Debrecen
Epica
Az Epica holland szimfonikus metal együttes, a stílus jelenlegi egyik legmeghatározóbb és legsikeresebb zenekara. Zenéjükre egyaránt jellemző a lágy női ének, a mély hörgős vokál és a monumentális filmzenei motívumok, valamint a gregorián énekre emlékeztető kórus részek, melyek gyakran latin nyelvűek. A zenekart 2002-ben alapította Mark Jansen, miután kilépett az After Forever együttesből.
Történet
Cry for the Moon (2002)
2002-ben Mark Jansen kilépett az After Foreverből, zenei nézeteltérések miatt. Több klasszikus és szimfonikus részeket tartalmazó zenét szeretett volna, ezért társakat keresett új projektjéhez. Megalapította a Sahara Dust nevű zenekart Helena Michaelsen énekesnővel (a Trail of Tearsből), Ad Sluijterrel, Coen Janssennel és Iwan Hendrix-szel. 2002 év végén néhány tagcsere történt, az új énekesnő – az akkor még ismeretlen mezzoszoprán – Simone Simons lett, Mark Jansen akkori barátnője, a dobokat pedig Jeroen Simons vette át, valamint csatlakozott hozzájuk Yves Huts, basszusgitáros. Egy kórussal (két férfi és négy nő) és egy vonószenekarral (három hegedű, két brácsa, két cselló és egy nagybőgő) kiegészülve elkészítették a Cry for the Moon című demót, melynek eredményeként aláírtak a Transmission Recordshoz. 2003-ban váltottak az Epica névre, melyet a Kamelot együttes azonos nevű albuma ihletett.
The Phantom Agony (2003)
Debütáló albumuk, a The Phantom Agony, 2003 végén jelent meg, Sascha Paeth (Rhapsody of Fire, Kamelot együtteseknél is közreműködött) producer közreműködésével. A Façade of Reality című számot a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások miatt írták, és ezzel kapcsolatban tartalmazz egy részt Tony Blair beszédéből is. 2003-ban és 2004-ben intenzív turnézásba kezdtek Európa-szerte és Mexikóban. Az albumról három kislemez jelent meg: The Phantom Agony, Feint és a Cry for the Moon, valamint két videoklip: The Phantom Agony és Feint. Az albumon Mark Jansen folytatta a The Embrace that Smothers című sorozatot (lásd lent).
We Will Take You With Us (2004)
A 2004-ben megjelent We Will Take You With Us egy stúdió-koncert DVD, melyet egy TV-s felkérésre készítettek. Élő szimfonikus zenekarral és kórussal adták elő a The Phantom Agony album számait, kiegészítve a Memories című dallal, a Macskák című musicalből, valamint a Run For A Fall című szám német változatát, a Falsches Spiel-t.
Consign to Oblivion (2005)
Második albumuk a Consign to Oblivion 2005-ben jelent meg, és nagy hatást gyakorolt rá a maja kultúra, civilizáció. Az első szám a Hunab K'u maja nyelven „Az univerzum közepét” jelenti. Az album egyes átírt számaiból készült a The Score album, mely filmzeneként szolgál. A Trois Vierges című számban vendégszerepel a Kamelot együttes frontembere Roy Khan, a Dance of Fate-ben pedig Sascha Paeth játszik akusztikus gitáron.
Az első igazi turnéra 2006-ban indultak a Kamelot zenekart támogatva. A Kamelot The Black Halo albumán Simone énekel a The Haunting (Somewhere in Time) című számban, melyet élőben is együtt adtak elő a koncerteken. 2006 őszén Simone ismét közreműködött a Kamelot új, Ghost Opera című albumán, a Blücher című számban.
A turné után Jeroen Simons elhagyta a zenekart. Év végén az új album munkálatainál Ariën van Weesenbeek (God Dethroned) működött közre a doboknál vendégként. Az albumról két kislemez, valamint videoklip jelent meg: Solitary Ground és Quietus. Az albumon néhány szám az A New Age Dawns sorozat részét képezi (lásd lent), hasonlóan a The Embrace that Smothers-hez.
The Score (2005)
Az Epica The Score - An Epic Journey című albuma 2005 szeptemberében jelent meg, melyet egy holland – Joyride (Kéjutazás) című – filmhez írtak, és ezzel kapcsolatban Hans Zimmert és Danny Elfmant emlegetik, mint fő inspirálókat. Az album nem a szokásos Epica-féle metal. Mark Jansen úgy jellemezte, hogy ez is tipikus Epica-album, csak ének, gitár, basszusgitár és dob nélkül. Jónéhány dal a Consign to Oblivion album számainak átírt, instrumentális változata.
The Road to Paradiso (2006)
A 2006-ban megjelent The Road to Paradiso egy "audió-könyv" mely bemutatja az együttes történetét a kezdetektől, egészen a legendás Paradisoban (Amsterdam) való első fellépésükig. A lemez tartalmaz korábban ki nem adott felvételeket, és interjúkat, valamint néhány számot a koncertről.
The Divine Conspiracy (2007)
2007 szeptemberében jelent meg a harmadik stúdióalbum, a Divine Conspiracy, az egyik legnagyobb független metal kiadó, a Nuclear Blast gondozásában. Az albumról két kislemez jelent meg: Never Enough, Chasing the Dragon, valamint egy videoklip: Never Enough. Az albumon fejeződik be a The Embrace that Smothers című sorozat (lásd lent). Az őszi lemezbemutató koncertek után Simone-t megtámadta egy MRSA nevű vírus. A gyógyuláshoz teljesen steril, kórházi körülményekre volt szükség, ezért a koncertezés kizárt volt számára. Hogy ne kelljen a teljes turnét lemondani, Észak-Amerikában beugrott a helyére Amanda Somerville. Közben bejelentették, hogy Ariën van Weesenbeek hivatalosan is az együttes teljes értékű tagja lett.
2008 decemberében Ad Sluijter gitáros kilépett a zenekarból, utódjául 2009-ben Isaac Delahaye csatlakozott (szintén a God Dethronedból), és már részt vett a készülő, következő album munkálatainál.
The Classical Conspiracy (2009)
Az Epica számára Magyarország különösen kedves, nemcsak azért, mert Simone Simons barátja magyar származású (Olivér Palotai), hanem mert 2008. június 14-én egy különleges koncertet adtak a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretén belül. Az együttes a kibővített, 30 fős Reményi Ede Kamarazenekarral és a Miskolci Nemzeti Színház 30 fős kórusával egy nem mindennapi Opera-Rock show-t mutatott be. A programban szerepeltek klasszikus zenei darabok, többek között Mozart, Dvořák, Verdi, Orff, Prokofjev, Grieg és Vivaldi művei, valamint a legismertebb és legsikeresebb Epica dalok szimfonikus változatai, filmzenei átiratok. Az együttes kifejezetten erre az eseményre írta át néhány dalát, hogy azok még hatásosabbak legyenek. Erre a különleges eseményre a világ több mint húsz országból érkeztek rajongók, érdeklődők. A koncertről 2009 májusában hivatalos kiadvány jelent meg The Classical Conspiracy névvel, mely igen jó értékelést kapott mind a hazai, mind a nemzetközi kritikusoktól.
Design Your Universe (2009–napjainkig)
2009 tavaszán bejelentették, hogy elkezdték az új album készítését, mely a Design Your Universe címet kapja. Október 10-én került sor a lemezbemutató koncertre, a világhírű amszterdami rocktemplomban, a Paradisoban. Október 16-án hivatalosan is megjelent az album, amely a holland slágerlista 8. helyén debütált. A White Waters című számban a Sonata Arctica énekese, Tony Kakko énekel együtt Simone-nal.
Isaac Delahaye érkezésének köszönhetően nagyban megváltozott az album hangzása a gitárok tekintetében, előtérbe kerültek a gitárszólók, amit eddig mellőztek. A Semblance of Liberty című számban Ariën van Weesenbeek hörög, valamint a többi számban hallható narráció is az ő nevéhez fűződik. Az albumról az Unleashed című számhoz készült videoklip. Az albumon fejeződik be az A New Age Dawns sorozat.
2009 év végén bejelentették hogy a következő kislemez a This is the Time című – eddig hivatalosan meg nem jelent – dal lesz, amelynek bevételeiből a WWF-et támogatják.
Az 5.studio lemez (2012)
Simone egy 2010 novemberi interjúban mondta, hogy a csapat 2011 februárjában, a latin-amerikai turné végeztével áll neki a következő lemez megírásának. Simone azt is elmondta, hogy remélik, a lemez 2012 első negyedévében megjelenhet. 2011 májusára 14 szám készült el, szöveg nélkül. A csapat a nyár végén tervezi, hogy stúdióba vonul. A munkálatok során ismét Sascha Paeth lesz a producer.
Stílus
Az Epica zenéjét szimfonikus és gótikus metal keverékeként jellemezhetjük, progresszív elemekkel tarkítva. Ad Sluijter szerint átmenet a power és a szimfonikus metal között. Zenéjük agresszív, bombasztikus, néha már-már eltúlzott, "epikus, nagy és fenséges", egyes lírikus dalok pedig pontosan ezek ellentétjei, nagyon érzelgősek és visszafogottak.
Az Epica igazi "védjegye" - mely kiemeli a többi hasonló zenekar közül - hogy nagyon szélsőséges, kontrasztos, az "egyik oldalon" Mark Jansen brutális halálhörgése áll, a "másik oldalon" pedig a légies, melodikus női ének, Simone Simons isteni mezzoszoprán hangja, mely egyensúlyt teremt, s mindezt megbolondítják a bombasztikus kórusrészek, melyek néha "sötétek", néha pedig "isteniek".
A zenében is megtalálható az ellentét, az intenzív gitár-riffeket és brutális dobot a szimfonikus részek és a billentyűk tartják egyensúlyban.
Tagok
Jelenlegi tagok
- Simone Simons – ének
- Mark Jansen – gitár, hörgés
- Isaac Delahaye – gitár
- Yves Huts – basszusgitár
- Coen Janssen – billentyűs hangszerek, vokál (kórus)
- Ariën van Weesenbeek – dobok, hörgés, narráció
Korábbi tagok
- Helena Iren Michaelsen – ének (2002)
- Iwan Hendrix – dob (2002)
- Jeroen Simons – dob (2003–2006)
- Ad Sluijter – gitár (2002–2009)
Vendégzenészek
- Koen Herfst – dob (a 2007-es turné)
- Amanda Somerville – vokál és háttérvokál az összes albumon, valamint ének 2008-ban az USA turnén (Simone Simons betegsége miatt)
- Bridget Fogle (Luca Turilli, Rhapsody of Fire) - vokál és háttérvokál az összes albumon
- Oliver Palotai (Kamelot, Sons of Seasons, Doro) – billentyűs hangszerek 2010-ben, az USA turnén (Coen Janssen személyes elfoglaltsága miatt)
Diszkográfia
Demók
- 2002: Cry for the Moon
Stúdió albumok
- 2003: The Phantom Agony
- 2005: Consign to Oblivion
- 2007: The Divine Conspiracy
- 2009: Design Your Universe
Kislemezek
- 2003: The Phantom Agony
- 2004: Feint
- 2004: Cry for the Moon
- 2005: Solitary Ground
- 2005: Quietus (Silent Reverie)
- 2007: Never Enough
- 2008: Chasing the Dragon
- 2009: Unleashed
- 2010: This Is the Time
Válogatások és egyéb felvételek
- 2004: We Will Take You With Us – Stúdiókoncert (DVD)
- 2005: The Score - An Epic Journey – Filmzene
- 2006: The Road to Paradiso – Koncertfelvétel (audió)
- 2009: The Classical Conspiracy – Koncertfelvétel (audió)
Videoklipek
- 2003: The Phantom Agony
- 2004: Feint
- 2005: Solitary Ground
- 2005: Quietus
- 2007: Never Enough
- 2009: Unleashed
Magyarországi fellépések
- 2007. november 20. – Petőfi Csarnok (a Sonata Arctica előzenekaraként)
- 2008. június 14. – Miskolci Nemzetközi Operafesztivál
- 2009. július 11. – Balaton Music Wave Fesztivál
- 2010. július 17. – Hegyalja Fesztivál
- 2010. október 2. – Diesel Club
- 2011. április 1. – Club 202 (Ex-Wigwam)
